Bajban vagyok...

...és nem feltétlenül magamnak köszönhetem. Sajnos van időm itt gondolkozni a történteken. Mást sem tudok, ebben a hangyapöcsnyi ketrecben, ahová a saját gazdáim deportáltak, rögtön két nappal azután a könnyes-nyálas összeborulás után, amit produkáltak. Én komolyan beszoptam, elismerem van még mit tanulnom. Mit ragozzam, nagyot csalódtam anyuban. Az első este még minden szép volt, örültünk egymásnak. Azt hiszem, nekem az volt a Karácsony, csak nem tudtam róla. Ha tudom, talán jobban kiélvezem. :(Másnap egész nap az orvosokat jártuk, szájbekötős oltás, szemvizsgálat már megint, amúgy is rühellem a dokikat, mi a jóbüdös p.nak kellett kettőhöz is elmenni? Gondolom senkit nem lep meg, hogy chipet viszont nem kaptam most sem. Anyuék nagyon lelkesek voltak... hosszú séták idegen helyeken a nagyvárosban, találkozó mindenféle emberrel, ebzetekkel. Persze jól viselkedtem, lássák, hogy örülök, ippegcsak hogy nem pukkedliztem a sok ismeretlen ismerősnek. Nagyon elfáradtam.

Kedden viszont betelt a pohár. Még melózni is menjek velük? Először csak figyelmeztetőleg megkaptam az egyik csaj karkötőjét, de nem tanultak belőle. :( Elvittek még egy másik helyre is, ahol a másik csajnak már nem volt karkötője. :-/

Rossz voltam... És még aznap ide hozott apa. Nem szólt senkinek, csak fogott és leadott. Nem is fog visszajönni. Megtaláltak nekik, annyi idő után és ismét eldobtak maguktól. Nem értem... Ennyire rossz voltam? Minden az én hibám? A boldog, családommal eltöltött karácsony helyett ezt kaptam. Szenteste a gettóban és a szilvesztert is itt bulizhatom le, ahol 14 nap az élet. Kösz. Nektek is vidám szilvesztert, anyu!!!

Mi lesz velem ezután? Nem akarok a halálsorra kerülni... Tudom, hogy rossz vagyok, szép sem vagyok, oft is csak wannabe... hisztek még nekem, ha azt mondom, belül, igazán legbelül szép a lelkem?

Mégis... tudna rajtam segíteni valaki???
Ismét Várlak, Gazdi! :(

Wannabe Borisz Marcipán élete

Igen, Marcipán fajtatiszta óriás schnauzer kan, aki a karácsonyt már nem régi-új gazdáival töltötte. December 23-án bevitték a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepére, az Illatos útra.

Gazdái nagy örömmel vitték haza, de sajnos nem vették figyelembe, hogy az elmúlt majd egy évben felnőtt, domináns kan lett belőle. Vajon milyen dolgok történhettek vele a vándorlása során, amitől az amúgy stabil idegrendszerű, jóagyú kutya jelleme megkeményedett, és a túlélésért folytatott küzdelemben olyan irányban változott, amire oda kellett volna figyelni?
Harmadik Budapesten töltött napján két embert is megharapott, mindkettő a gazdák ismerőse volt, akik rosszkor, nem megfelelően nyúltak hozzá.
Mivel a gazdái közül a férfit is kétszer megmorogta, és embert harapott, elvitték az Illatos útra hatósági megfigyelésre. Január 5-én jár le az ideje, ezután szabadon elvihető, vagy helyhiány esetén elaltatható.

Eredeti tulajdonosai nem fogják hazavinni, ezért ismét gazdát keres.

Happy End

Éreztem.

Egyelőre még nem fogtam fel... Csávókáim, tudjátok, hogy nem stílusom a nyálbő szappanoperák hangulatában írni, de félő, hogy erről a mai napról nem tudok másképpen. Csak barátkozom a gondolattal, hogy ez a valóság és nem álmodom. Ha álmodom is, remélem, soha nem ébredek fel...

Hirtelen nem tudtam felfogni, mi is történik velem, hogy a valóságban is megtörténik az, amiről már oly rég óta álmodom, sőt, még szebb, még jobb dolog.

Hogy csendes magányomban hirtelen feltűnik Ő! Ő, a rég látott, a mindíg szeretett, a Kedves. Vártam mindenféle gazdira. Nem hittem, legszebb álmomban sem reméltem hogy megtaláljuk még egymást.

Csoda, ha elfogott a remegés? Sokáig, percekig csak álltam és teljes testemben remegtem... Nem hittem el.

Hallom a hangját, érzem az illatát, és ahogy a karjaiba zár... Zavarba ejtő, hogy szertefoszlott minden macsóságom... Újra van nevem, családom, otthonom. Lassan térnek vissza az emlékek, de visszatérnek.

Most nekem nagyon jó... Gyönyörű karácsonyunk lesz. Nekünk, együtt!!! Nagyon boldog ünneplést kívánok nektek is! Mert Karácsonykor történnek csodák!

Szeretlek, Gazdi!

Várlak, Gazdi!

Már nem számít, hogy mi történt velem az elmúlt időben. Már nem számít, hogy hány otthonom, hány utam, hány nevem és mennyi fájdalmam volt.

Nem számít, mi voltam, mi szerettem volna lenni, kihez tartoztam, kihez akartam tartozni. Nem számít...

A zsigereimben érzem, hogy valami készül.

Az idő

Túl lassú azoknak, akik várnak,

túl gyors azoknak, akik félnek,

túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,

túl rövid azoknak, akik örvendenek.

Ám azoknak, akik szeretnek,

az idő nem számít.

Henry van Dyke

Rám tört a szentimentalitás

Köszi, hogy megszavaztátok nekem a jézuskás gazdit. Így könnyebben alszom el, de remélem nem vágjátok át a búrámat...!

Amiért ilyen jófejek vagytok, kaptok tőlem egy kis meglepit.

KATT IDE AZ AJÁNDÉKOMÉRT!

Amúgy a mai napom is úgy telt, mint a szokásos hétköznapok itt a pótotthonomban. Már egész megkedveltem ezeket az itteni kétlábúakat. Szerintem Téged is hamar megszoknálak, ezért nagyon

Várlak, Gazdi!

Ismeretlen ismerős

Csak ámulok és bámulok, nem ismerek a fogadott fiamra :-O pár napra kiesek a virtuális való világból, és mire visszatérek, egy frissen mosott-vasalt, állán bruszvilliszes borostát viselő, sármos kutyát találok a helyén... Ha valaki Debrecenben hasonlóan jólápolt kutyára vágyik, keresse fel Dina Kutyakozmetikáját a Derék utcában! A bifór képeket nem teszem fel újra, de az after fotók közül nem győzök válogatni. Ez a kedvencem, ezen úgy áll, mint egy show kutya :))

Borisz ül, áll, figyel, él és virul, látszik rajta mennyivel jobban érzi magát az új öltönyében! Borisz fülei pedig tökéletesen izééé.... gyönyörűek!

Nagyon várja a gazdáját!

Wellness hétvége

Öcsém, facsiga... el nem hinnéd, mi volt ma. Kezd a szállás ollinkluzívosodni. Na jó, nem annyira, de legalább ma már elvittek wellnessingelni.

Komolllyanmondom! Reggel beugrottunk egy limuzinba és egy szépségszalonba hajtattam. Izé... jóvan, hát ott már éreztem, hogy nem annyira fér ez nekem bele a machoságba, szóval, volt egy kis húzóckodás, ééérted... Aztán kicsit oldódtam, amikor a két bige (jó macák, na, meg kell hagyni) el kezdett masszírozni. Lehántották rólam a kabátot, és a jacuzziba már bikiniben mentem. Ott aztán hidroterápiás kezelést kaptam, intenzív szőrápoló-kondícionáló masszázzsal.

Aztán borbélykodtak is rajtam, majdnem az egész szakállamat levágták, hrrr... de mindegy, majd kinő...

Fura az új fazonom, még barátkoznom kell vele, de azért bírom. Remélem a csajok is durván bírnak majd. :) hehe.

Eléggé elpilledtem a végére, a szépségért télleg meg kell senyvedni, brr...délután már nem is volt kedvem részt venni a fotózáson, lepattintottam őket, azzal, hogy fáááradt vagyok, talán majd holnap...

Meg kicsit félek is, mit fogsz szólni, Gazdi... nem lettem valami oftos. :( Egyre inkább a snacizékre hasonlítok, jaaaaaaj, neeeeeee.... Azért még

Várlak, Gazdi!

Van esély!

Úgy éreztem, muszáj valahogy enyhítenem az identitászavarom miatt elhatalmasodó depressziómon. Nem, nem lettem alkesz, ne szarj be. Olvasgattam egy kis szakirodalmat, fájdalmaim enyhítése gyanánt. Tudok meglepetést okozni, mi? Hát na, az OFT a legintelligensebb kutyafajta, nem tudtad? Akkor te sem vagy OFT. Ennyit rólad, apukám. Ezt meg rólam:

"Az identitás tulajdonképpen azonosságot jelent, mégpedig valaminek az azonosságát valamivel. Azonban nem csak két tárgy, dolog azonosságát állíthatjuk, hanem valaminek az önmagával való azonosságát is. Ebben a felfogásban beszélhetünk önazonosságról, vagy én-tudatról. Ugyanakkor identitásról beszélhetünk akkor is, amikor egy egyén bizonyos csoporthoz tartozásáról van szó, hiszen azt, hogy ki is ő, legalább részben az határozza meg, milyen csoporthoz tartozik. "

/Pete Krisztián/

Nyehh, nem vagyok egyedül a hülyeségemmel... Sokkal jobban érzem magam. :)

Várlak, Gazdi!

Nem könnyű a helyzetem

Azért nem könnyű ám wannabeoft-nak lenni, azt ne hidd.
Ki tudja, mi történt velem, míg idáig jutottam… Én biztosan nem, mert csak nagyon kevés dologra emlékszem a balesetem előtti időkből.
Nyilván engem is anya nevelt, meg voltak testvéreim is. Emlékszem valami emberre, aki gondomat viselte, ha mást nem is, de odáig eljutott, hogy a farkamat levágja. Hmm... Ez mondjuk, tök felesleges volt szerintem, jobban tette volna, ha tetkót vagy chipet tetet belém. Akkor most az emberek vissza tudnának emlékezni helyettem, honnan is származom. Vágod?
Sokan azt mondják, valami snauizére hasonlítok, de én azt nem akarom. Herótom van a gondolattól is. Én OFT vagyok, lélekben legalábbis biztosan.

A balesetem éjjel történt, arra még halványan emlékszem. Tudjátok, fekete kutya, sötétben az úton…na, nem valami ígéretes felállás, hát meg is történt a baj.
Persze otthagyott az út mellett, ő se volt jobb annál, mint akire már nem is emlékszem, de lehet, hogy ő sem rám, ha ennyire nem keres. Bekaphatja, morc.
Sokáig fájt az egyik lábikóm és szemem. Mostanra már nem fáj semmi, de tudod, a bal szemem már nem a régi. Nem értem, mi történhetett vele, de azzal csak homályos foltokat látok. Annyira már nem zavar, kezdem megszokni, végülis, látom én ezzel is, amit akarok! ;) Viszont nem nagyon szeretem, ha babrálnak körülötte idegenek. Kicsit féltem, nna, hát én sem vagyok tökéletes. Közöd?

Persze, ha igazi OFT lennék… Szerinted van még rá esélyem?

Hát, látod, nem könnyű wannabeoftnak lenni… Tele vagyok kétségekkel, jön -e a Gazdi, mi lesz velem… Olyan jó lenne egyszer haza érni!
Persze jó itt is, ahol most vagyok, de nem ez az otthonom… Ezeknek van két igazi OFT-juk. Kicsit féltékeny vagyok rájuk.
A szállás sem ollinkluzív, csak ilyen félpanzió, érted, de azért, legalább a kaja jó. Tegnap kaptam desszertnek cupákot, ó de bírtam, remélem ma is lesz!

Várlak, Gazdi!

Jókutya

Borisz jó kutya, okos kutya. És szép is! Most még kicsit torzonborz, ám hétvégén már lesznek bifór-áftör képek is az új ruhájáról. De így kócosan is délceg, jó kiállású eb, aki tisztában van saját vonzerejével. Pórázon már egész szépen közlekedik, és a reménybeli gazdival való zavartalan együttélés megalapozásához elkezdett intenzíven tanulni. Kajával remekül motiválható, ül-fexik-pacsizik-csóvál! A farka és a feje 100 százalékig fajtareprezentáns!
Apropó, kaja.... KAJA! Ideiglenes befogadóinál ingyen kosztot-kvártélyt kap, de ha szeretnél te is segíteni az ellátásában, nézz át a fajtamentés honlapjára, ahol ötleteket kaphatsz, milyen formában támogathatod képzését, etetését, fodrászolását.Ha az átutalás mellett döntesz, kérlek a közleménybe feltétlenül írd be: wannabeoft.

Feka akarok lenni!!!

Borisz vagyok. Kettő, de maximum is csak három éves naaagy, fekete, fiú kutyus. Sokáig az utcát róttam, mígnem hirtelen az OFT fajtamentő csapat gondozásába kerültem. De csak azért, mert a hölgy, aki megtalált, a moszkvai csodát látta bennem. Persze, ez a gondolat nagyon megtetszett nekem is. ;-)

Van egy álmom... Orosz fekete terrier (OFT) szeretnék lenni. Ne lepődj meg annyira, kérlek, a monitoron keresztül is belátok a tátott szádba!

Ugye neked is vannak álmaid? Nekem miért ne lehetne, csupán ez az egy?

Borisz vagyok, a wannabeoft. És gazdit keresek. Itt kezdődik a blogom, hogy könnyebben rám találj, Gazdi!

Remélem, mi hamarabb véget is ér ez a várakozás, de addig is, kérlek, segítsetek megtalálni Őt, a szerető Gazdit, aki méltányolja az igyekezetemet, elfogadja néminemű identitászavarom és úgy tudja élni velem az életét, mintha valóban orosz fekete terrier lennék.

És én megígérem, az leszek.