Bajban vagyok...

...és nem feltétlenül magamnak köszönhetem. Sajnos van időm itt gondolkozni a történteken. Mást sem tudok, ebben a hangyapöcsnyi ketrecben, ahová a saját gazdáim deportáltak, rögtön két nappal azután a könnyes-nyálas összeborulás után, amit produkáltak. Én komolyan beszoptam, elismerem van még mit tanulnom. Mit ragozzam, nagyot csalódtam anyuban. Az első este még minden szép volt, örültünk egymásnak. Azt hiszem, nekem az volt a Karácsony, csak nem tudtam róla. Ha tudom, talán jobban kiélvezem. :(Másnap egész nap az orvosokat jártuk, szájbekötős oltás, szemvizsgálat már megint, amúgy is rühellem a dokikat, mi a jóbüdös p.nak kellett kettőhöz is elmenni? Gondolom senkit nem lep meg, hogy chipet viszont nem kaptam most sem. Anyuék nagyon lelkesek voltak... hosszú séták idegen helyeken a nagyvárosban, találkozó mindenféle emberrel, ebzetekkel. Persze jól viselkedtem, lássák, hogy örülök, ippegcsak hogy nem pukkedliztem a sok ismeretlen ismerősnek. Nagyon elfáradtam.

Kedden viszont betelt a pohár. Még melózni is menjek velük? Először csak figyelmeztetőleg megkaptam az egyik csaj karkötőjét, de nem tanultak belőle. :( Elvittek még egy másik helyre is, ahol a másik csajnak már nem volt karkötője. :-/

Rossz voltam... És még aznap ide hozott apa. Nem szólt senkinek, csak fogott és leadott. Nem is fog visszajönni. Megtaláltak nekik, annyi idő után és ismét eldobtak maguktól. Nem értem... Ennyire rossz voltam? Minden az én hibám? A boldog, családommal eltöltött karácsony helyett ezt kaptam. Szenteste a gettóban és a szilvesztert is itt bulizhatom le, ahol 14 nap az élet. Kösz. Nektek is vidám szilvesztert, anyu!!!

Mi lesz velem ezután? Nem akarok a halálsorra kerülni... Tudom, hogy rossz vagyok, szép sem vagyok, oft is csak wannabe... hisztek még nekem, ha azt mondom, belül, igazán legbelül szép a lelkem?

Mégis... tudna rajtam segíteni valaki???
Ismét Várlak, Gazdi! :(