Azért nem könnyű ám wannabeoft-nak lenni, azt ne hidd.
Ki tudja, mi történt velem, míg idáig jutottam… Én biztosan nem, mert csak nagyon kevés dologra emlékszem a balesetem előtti időkből.
Nyilván engem is anya nevelt, meg voltak testvéreim is. Emlékszem valami emberre, aki gondomat viselte, ha mást nem is, de odáig eljutott, hogy a farkamat levágja. Hmm... Ez mondjuk, tök felesleges volt szerintem, jobban tette volna, ha tetkót vagy chipet tetet belém. Akkor most az emberek vissza tudnának emlékezni helyettem, honnan is származom. Vágod?
Sokan azt mondják, valami snauizére hasonlítok, de én azt nem akarom. Herótom van a gondolattól is. Én OFT vagyok, lélekben legalábbis biztosan.
A balesetem éjjel történt, arra még halványan emlékszem. Tudjátok, fekete kutya, sötétben az úton…na, nem valami ígéretes felállás, hát meg is történt a baj.
Persze otthagyott az út mellett, ő se volt jobb annál, mint akire már nem is emlékszem, de lehet, hogy ő sem rám, ha ennyire nem keres. Bekaphatja, morc.
Sokáig fájt az egyik lábikóm és szemem. Mostanra már nem fáj semmi, de tudod, a bal szemem már nem a régi. Nem értem, mi történhetett vele, de azzal csak homályos foltokat látok. Annyira már nem zavar, kezdem megszokni, végülis, látom én ezzel is, amit akarok! ;) Viszont nem nagyon szeretem, ha babrálnak körülötte idegenek. Kicsit féltem, nna, hát én sem vagyok tökéletes. Közöd?
Persze, ha igazi OFT lennék… Szerinted van még rá esélyem?
Ki tudja, mi történt velem, míg idáig jutottam… Én biztosan nem, mert csak nagyon kevés dologra emlékszem a balesetem előtti időkből.
Nyilván engem is anya nevelt, meg voltak testvéreim is. Emlékszem valami emberre, aki gondomat viselte, ha mást nem is, de odáig eljutott, hogy a farkamat levágja. Hmm... Ez mondjuk, tök felesleges volt szerintem, jobban tette volna, ha tetkót vagy chipet tetet belém. Akkor most az emberek vissza tudnának emlékezni helyettem, honnan is származom. Vágod?
Sokan azt mondják, valami snauizére hasonlítok, de én azt nem akarom. Herótom van a gondolattól is. Én OFT vagyok, lélekben legalábbis biztosan.
A balesetem éjjel történt, arra még halványan emlékszem. Tudjátok, fekete kutya, sötétben az úton…na, nem valami ígéretes felállás, hát meg is történt a baj.
Persze otthagyott az út mellett, ő se volt jobb annál, mint akire már nem is emlékszem, de lehet, hogy ő sem rám, ha ennyire nem keres. Bekaphatja, morc.
Sokáig fájt az egyik lábikóm és szemem. Mostanra már nem fáj semmi, de tudod, a bal szemem már nem a régi. Nem értem, mi történhetett vele, de azzal csak homályos foltokat látok. Annyira már nem zavar, kezdem megszokni, végülis, látom én ezzel is, amit akarok! ;) Viszont nem nagyon szeretem, ha babrálnak körülötte idegenek. Kicsit féltem, nna, hát én sem vagyok tökéletes. Közöd?
Persze, ha igazi OFT lennék… Szerinted van még rá esélyem?
Hát, látod, nem könnyű wannabeoftnak lenni… Tele vagyok kétségekkel, jön -e a Gazdi, mi lesz velem… Olyan jó lenne egyszer haza érni!
Persze jó itt is, ahol most vagyok, de nem ez az otthonom… Ezeknek van két igazi OFT-juk. Kicsit féltékeny vagyok rájuk.
A szállás sem ollinkluzív, csak ilyen félpanzió, érted, de azért, legalább a kaja jó. Tegnap kaptam desszertnek cupákot, ó de bírtam, remélem ma is lesz!
Várlak, Gazdi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése